Gyermekeknek
Kalendárium
Február

 

Február:

Böjtelő hava – Télutó – Jégbontó hava

Karnevál

„Cini, cini, zenebona,
kerek sajtból a lakoma.
Itt a farsang, áll a bál,
minden egér táncot jár.”

/Devecsery László/

 

Időjósló:

- Ha rajlik a muslica februárban
Lesz még zimankó márciusban

- Gyertyaszentelőkor:
Ha a medve szép időt lát,
tovább folytatja az álmát.
De ha hideg, csúf az idő,
akkor már  a tavasz megjő.

- Gyertyaszentelő melege,
Sok hó és jég előjele.
Gyertyaszentelő hidege,
Kora tavasznak hírnöke.

- Gyertyaszentelőn ha havaz,
nem messze van már a tavasz,
De ha fénylik, drágaságot rémlik.

- Ha Dorottya szorítja,
Julianna tágítja.

- Ha házasodnak a verebek Bálintkor,
Készülődhetsz a tavaszra bármikor.

- Julianna megrázta a dunnáját
vagy
Julianna kitette a dunnáját,s az kiszakadt.  – Mivel ekkor gyakran havazik.

- Ha Juliska fésülködik,
A tavasz már közeledik.

- Zsuzsanna, megszólal a pacsirta.

- Mátyás, Gergely két rossz ember. – e napokon nagy hidegek szoktak lenni.

- Mátyás, szűre ujjából
ereszti ki a tavaszt.

- Mátyás ront, ha talál (jeget)
Ha nem talál, csinál.

- Ha Mátyásnak könnye csordul,
könnyen ecet lesz a borbul. - Eső esetén attól tartottak, hogy a jég elveri a termést, és a szőlő savanyú lesz.

Farsang

Vízkereszttől (január 6.) a húsvétot megelőző 40 napos nagyböjt kezdetéig, azaz hamvazószerdáig tart. Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka. Magyarországon a farsangi szokások a középkorban honosodtak meg, és számos idegen nép hatása érvényesült bennük. Maga a szó német eredetű, "faseln" jelentése fecsegni.
Ebben az időszakában már az ókori Rómában is rendeztek álarcos felvonulásokat, zenés táncmulatságokat, úgynevezett Saturnalia ünnepet, a téltemetés-tavaszvárás jegyében. A mulatságok egy álló hétig tartottak, a szegényeket megvendégelték, a családtagok ajándékokat adtak egymásnak. Ilyenkor rendezték a kedvelt gladiátor viadalokat is. Latin nyelvterületen a "carneval" szó a farsang megfelelője, jelentése a hús elhagyása. Más magyarázatok szerint azt a díszes szekeret nevezték carrus navalisnak, amelyet egykoron vidám, álarcos menet tolt végig Róma utcáin, innen a karnevál elnevezés.

A farsangi szokások – többnyire február hónapban – farsang végére, farsang farkára összpontosultak, farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre. Az előkészületek azonban már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön kezdődtek. Kövércsütörtökön, másképpen zabálócsütörtökön (torkoscsütörtök- manapság) jó zsíros ételeket főztek és sokat ettek abban a hitben, hogy így bő lesz a termés, és kövérre híznak a disznók.  Máshol kövércsütörtökön húst, pogácsát, tepertőt, kolbászt, káposztát ettek.  A farsangi ételek maradékát megszárították, porrá törték, beteg jószágot gyógyítottak vele.

Maszkos alakoskodások 
Magyarországon már Mátyás korában divatban voltak bizonyos itáliai mintákat követő álarcos mulatságok, sőt II. Lajos udvarában harci játékokat is rendeztek. Az egyház kezdetben rossz szemmel nézte a fékevesztett mulatozást, az ördög művének tartotta és üldözte is.  Dacára az egyházi tiltakozásnak, a farsang időszakának megünneplését nem tudták visszaszorítani. Annak ősi, pogány gyökerei, melyek szoros kapcsolatban állnak a bőség varázslással, a tél elmúlta felett érzett örömmel, a tavasz beköszöntét siettetni szándékozó rítusokkal erősen éltek a nép hagyományaiban. 
Farsang ünnepéhez kötődik Magyarországon a népi színjátszás kialakulása. A különféle maszkos alakoskodásokból nőttek aztán ki a különféle dramatikus játékok, amelyekben tipikus alakokat személyesítettek meg. Ilyenek voltak a cigány, a betyár, a koldus, a vándorárus, a menyasszony, vőlegény. Kedvelt volt a férfi-női szerep- és ruhacsere. Szívesen alkalmaztak állatmaszkokat is, gyakran feltűnik a játékokban a kecske, a ló, a medve.
Már a XVI. századtól vannak adataink az egyik legnépszerűbb alakoskodó játékról, az ún. Cibere vajda - Konc király párviadaláról. Az egyik szereplő a böjti ételeket (cibere), a másik a húsételt személyesíti meg, az ő viszálykodásukról szól a játék.
A legismertebb alakoskodó szokás magyar nyelvterületen a mohácsi busójárás. 
Gyakori volt a téltemetés vagy farsangtemetés dramatikus megjelenítése is. A telet általában szalmabáb személyesítette meg, de lehetett csúf öregasszonyt ábrázoló rongybábu is. Ezeket aztán általában elégették, vagy betemették a hóba.

Bálok, táncmulatságok 
A karácsonyi időszak elmúltával, a mezőgazdasági munkák megkezdése előtt, a telet záró időszakban sokfelé rendeztek bálokat, táncmulatságokat a falvakban,  a városokban. Vidéken általában a kocsma vagy a fonó volt a színtere ezeknek az eseményeknek. A különféle szakmák, céhek báljai mellett megtalálhatók az asszonyok, sőt a gyermekek báljai is. Népszerűek voltak a batyusbálok, ezekre a résztvevők vitték az ételeket, jellemzően kalácsot, süteményt és általában baromfihúsból készült fogásokat. A farsangi báloknak mind a paraszti életben, mind pedig a városi nagypolgárság körében komoly hagyományai voltak. Magyarázata ennek, hogy az eladó lányokat illetve a házasulandó fiatalembereket ezeken az eseményeken vezették be úgymond a társaságba, tehát a párválasztásban, társasági életben volt fontos szerepük. A legtöbb lakodalmat is ebben az időszakban tartották faluhelyen.

Farsangi köszöntők
Adománygyűjtő szokás, általában a gyermekek, ritkábban a fiatal férfiak vagy házas emberek jártak házról-házra. Néhol a tanító vagy a falusi pap jövedelmét egészítette ki az adomány. A köszöntők jókívánságokat mondanak a háziaknak, cserébe szalonnát, tojást, zsírt kaptak.

A Dunántúlon vízkereszttől húshagyóig csoportosan jártak házról házra többnyire a fiúgyermekek ünnepet köszöntő, jókívánságmondó, adománykérő énekekkel, melyeknek egyik jellegzetes szövegeleme a következő volt:

Farsangi hidelemek

A jellegzetes farsangi ételek kapcsán már szó volt arról, hogy ezeket a bő termés reményében fogyasztották. Akárcsak a többi jeles ünnepen, más módon is igyekeztek befolyásolni vagy megjósolni az elkövetkezendő időszak szerencséjét. A farsangi napok gonoszűző, termésvarázsló, időjósló és bizonyos munkákat tiltó napok. Egyes helyeken ilyenkor is megveregetik a gyümölcsfákat, hogy jól teremjenek. Ekkor kell mákot vetni, hogy majd ne legyen férges. A jugoszláviai magyarok körében általános vélemény: „Farsangko azé kő emenyi táncónyi meg vidámnak lenyi, nagyokat ugranyi, hogy jó magosra nyőjjön a kender” . A munkatilalommal kapcsolatos adat, hogy ilyenkor azért nem mostak, mert sok bolha lenne a háznál.
A farsangi időjárásból is jósoltak a következő év termésére, termékenységére. Volt, ahol úgy tartották, ha húshagyókedden csillagos az ég, sok tojás lesz abban az évben. Máshol a húshagyókeddi napsugár a bő esztendőre mutat.
A kimondott szó varázserejébe vetett hit alapján a farsangi köszöntők, dramatikus játékok is nemcsak a szórakozást, adománygyűjtést szolgálták, hanem az egyén és a közösség életének sikerét igyekeztek befolyásolni mágikus úton.

február 1. A Tisza élővilágának emléknapja

2000. január 31-én a Szamos felső folyásának vízgyűjtő területén működő román-ausztrál tulajdonú Aurul nevű bányavállalat cianiddal és nehézfémekkel szennyezte a Szamos és a Tisza folyókat Romániában. A szennyeződés február 1-12. között vonult le a Tiszán katasztrofális pusztítást végezve a folyó élővilágában. A magyar országgyűlés erre emlékezve február 1-jét a TISZA ÉLŐVILÁGÁNAK EMLÉKNAPJÁvá nyilvánította.

Petőfi Sándor: A Tisza

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába’.

Síma tükrén a piros sugárok,
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

február 2.

Gyertyaszentelő

Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. A templomokban ezen a napon szentelik a gyertyát, melynek a keresztény ember életében, ünnepekhez kötődő szokásaiban kiemelt szerepe van. Európában a gyertyaszentelés szokása a XII. század folyamán terjedt el. A szentelt gyertya Krisztust jelképezi. Az újszülött mellett a keresztelésig gyertyát égettek, de szintén a betegek illetve a halott mellett is. Nagyobb ünnepeken, húsvétkor, karácsonykor ezt a gyertyát gyújtották meg. A gazdák úgy tartották, hogy vihar alkalmával is meg kell gyújtani, távol tartja a villámcsapást és a jégverést.
Ismert időjárásjóslás kötődik ehhez a naphoz. Ha süt a nap, a medve előjőve barlangjából meglátja az árnyékát, ezért visszamegy, és még hosszú lesz a tél. Ha viszont rossz idő van, nem tart már sokáig a hideg.

Weöres Sándor: A medve töprengése

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél:
-Kibújás, vagy bebújás?
Ez a gondom óriás!

Ha kibújok, vacogok,
ha bebújok, hortyogok:
ha kibújok, jót eszem,
ha bebújok, éhezem.

Barlangból kinézzek-e?
fák közt szétfürkésszek-e?
lesz-e málna, odu-méz?
ez a kérdés de nehéz!

A szerzetesek világnapja

1997 óta minden év február másodikán az egyház azt a mintegy egymillió férfit és nőt ünnepli, akik a világon katolikus szerzetesként élik az életüket. II. János Pál pápa nyilvánította ezt a napot a SZERZETESEK VILÁGNAPJÁvá.

Jókai Mór: Enyim, tied, övé
Egy magyar kolostor
(részlet, Zirc)

A „fehér barátok” kolostora (ahogy a népnyelv híja őket) hazánk egyik legnagyobb rengetegének közepén fekszik. A rengeteg csak a hegyeket fedi már, a téres völgyek a leggazdagabb gabonatermő földdé vannak átalakítva. Az országutat, mely a lejtőkön, halmokon alá s fel kígyózik, két oldalán fehér virágpalástba burkolt cseresznyefák jelölik: mintha hógúlák volnának zöld mezőben.
A kolostor egészen modern stílben épült palota. Az északi szárnyát képező kéttornyú katedrál nélkül magán úrilaknak volna nézhető. A hajdani kolostort, melyet Imre királyunk építtetett, a török háború alatt leégették, s kirabolták; egy portálé az úton a régi alapkő lapidárbetűs feliratával, s egy faragott pillér homlokrésze, mely most egy szobor alapjául szolgál, az egyedüli emlékek, mik a romokbul megmaradtak. A gótstíl remekei ily töredékekben is.

Minden új alkotás itt: az épületek újabbkori kényelem igényei szerint alakítva; a parkban egzotikus fák, virágcserjék, pozsgár bozótok, a legvénebb fenyőcsoport a belső udvaron, sima héjú amerikai cembrák, bár a torony ablakáig emelték már sudaraikat, nem idősebbek száz évesnél. Gyermekkor náluk.
A török pusztítás által elárvult kolostor roppant birtokait mint „res nullius”-t (senki birtokát) majd a körüllakó főurak, majd a szomszéd ausztriai szerzetesrend provinciálisai foglalták el azután, s két századon át tartották magukénak. A szerzet magyarországi tagjainak hosszú és kitartó küzdelmükbe került azt visszaszerezni. Egy apátjukat, ki ez ügyben sokat fáradozott, mikor útjából visszatért, az erdőben agyonverették; arcképe alá oda van írva: „ex insidiis occisus.” S utoljára is meg kellett vásárolniok a birtokukat készpénzen, s még azután is sok ideig vazalljai és adófizetői maradtak az osztrák főnöknek, csak e század elején szabadítók ki nyakukat a hűbériség járma alól. A jelenet meg van örökítve a képtárban, amidőn I. Ferenc átadja a diplomát az akkori apátúrnak. Az apátúr úgy tűnik fel a képen a király mellett, mint egy óriás: széles homloka, erős szemöldei, ajkai fölött a borotválás dacára is feketéllő bajusz, a merész szemek tanúskodnak róla, hogy ez alak nem szokott eszköz lenni, hanem cselekvő kéz.
A visszaszerzett föld az erélyes kéz alatt visszaadta mindazt, ami elveszett. A hajdani gazdagság visszatért. Az elrabolt templomkincsek helyébe újak jöttek, az oltáron szobrász és festész remekelt, múzeumok gyűjtettek össze ritkaságokból, s felépült a kolostor büszkesége, a kincseket érő könyvtár, melynek karzatait, táblázatát, állványait bámulandó remekben magyar asztalosok készíték, magyarhoni ritka faneműekből, a díszítések gyönyörű tiszafa- és szömörcelapokbul alakítva, kiváló ízléssel. A tudomány minden ága képviselve a nagy fóliánsok s a tarka kötésű zsebkiadásokban, egész a klasszika és a modern literatúráig; köztük becses inkunábulák, egyetlen példányok, érdekes kéziratok, a régi nyomdászat remekei s a miniatűr-festészet és szépírászat türelempéldányai.
De nemcsak a küllem új és nemzeti: a szellem, mely azt alkotó, vele azonos; ezen kolostor tanárokat nevel, kik az előhaladott tudományos képzettségben, a szabadelvű felfogásban s a hazafias érzületben minden más felekezet tanáraival méltán versenyeznek.
„Haladás, szabadelvűség, hazafiúság” egy kolostorban! szokatlan fogalom; de köztudomású, hogy úgy van, s a történetírónak, ki egy nagy esemény emlékét akarja plastice kiemelni, ahhoz méltó piedesztálul a külzetet is élethíven kell kifaragnia, hogy szobrábul érthetlen torzkép ne legyen, vagy hihetlen ábrándkép, vagy ami legrosszabb: prózai sáralak.
Ez a kolostor növendékeire nézve nem börtön, hanem otthon; nem sírbolt, hanem egy világ. …
Ebben a kolostorban nincs semmi poézis! Nincs sem börtön, sem kínzó eszközök, sem befalazott üreg, hová az élve eltemetettnek lyukon adogatnak be kenyeret és vizet, sem a szőring alatt viselt szeges öv, sem mezítláb vezeklés, sem sanyarú jejuniumok, sem éjjeli virrasztások, aszkétai testsanyargatás; és semmi neme a büntetésnek arra nézve, ki hibát követ el, vagy a kényszernek arra nézve, ki a zárdát el akarja hagyni.
Ennek a kolostornak a tagjait nem köti más hatalom egymáshoz, csak a kölcsönös szeretet.
Az engedelmességi fogadás, melyet önválasztotta apátjuk kezébe tettek, nem nehezebb, mint egy gyermek engedelmessége atyja iránt.
Egymás közt úgy nevezik magukat, hogy „testvérek”. Főnökük az apátúr, egy szelíd arcú, jámbor kedélyű agg; Szókratész-fő – szakáll nélkül; soha nem iszik bort (az áldozatkelyhen kívül), soha fövegfején nincsen (az infulán kívül), soha nem beteg, soha nem haragszik. – Úgy tűnik fel gyermekei között, mintha rájuk nézve nemcsak atya volna, de maga az „alma mater” is benne személyesülne.
Nem félnek tőle: – szeretik.”

(folytatás: http://mek.niif.hu/00700/00774/html/jokai2.htm)

február 3. Balázs napja

Szent Balázs püspök napja. Balázs a torokbetegségek ellen védő szent, a legenda szerint megmentett egy halszálkát nyelt fiút. Mivel Magyarországon még a XX. század első felében is - a védőoltás bevezetéséig - rettegett és sok áldozatot követelő betegség volt a diftéria, más néven torokgyík, érthető, hogy ennek a szentnek komoly kultusza alakult ki. A balázsolás alkalmával a katolikusoknál a pap a gyermek álla alá két gyertyát tesz keresztbe, és könyörgő imát mond érte. 
Szokásban volt az iskolás korú gyermekek balázsjárása is. Ez a Gergely-naphoz hasonló adománygyűjtő szokás, amikor a maskarába öltözött gyerekek köszöntik a háziakat, azok pedig a tanítónak adományokat küldenek (szalonnát, tojást, zsírt).

http://egyszervolt.hu/dal/balazsolas--gergely-jaras.html

Babits Mihály: Balázsolás

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázs!
Gyermekkoromban két fehér
gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon
s úgy néztem a gyertyák közül
mint két ág közt kinéző ijedt őzike.
Tél közepén, Balázs napon
szemem pislogva csüggött az öreg papon,
aki hozzád imádkozott
fölémhajolva, ahogy ott térdeltem az 
oltár előtt, kegyes szokás
szerint..."

 

Február 19. Zsuzsanna napja
Zsuzsanna ótestamentumi nőalak napja. A gyönyörű asszonyt fürdés közben a vének meglesték, majd házasságtörés hamis vádjával illették. Zsuzsanna azonban tisztázta magát és a véneket elítélték. Ezt a bibliai történetet adták elő az ún. Zsuzsanna-játék során dramatizált formában. Ehhez a naphoz is kötődik időjárási megfigyelés. Állítólag ekkor szólal meg a pacsirta, melynek éneke a tavasz közeledtére utal.

Sok Zsuzsanna napokat: http://jelesnapok.oszk.hu/prod/SZERKEZET/02februar/f_unnepek/f19_zsuzsanna/bk_sok_zsuzsanna_napokat.mp3

„Agyon Isten nektek sok Zsuzsanna napot,
Eső ellen egy nagy bükkfa kalapot,
Hogy rajtatok ne maradjon a szegény állapot!”

február 22. Üszögös Szent Péter

Érdekes név. Különlegességét az adja, hogy az „üszögös” szó elhallásból származik. A „Szent Péter ü székössége” középkori magyar fordítás vált „üszögös” előnévvé elhallások folytán, s utána rakódtak rá a szokások. Az üszög, a gabonák, gabonafélék gombás betegsége, tönkretehette a termést, ezért nem csoda, hogy tartottak tőle az emberek.
Ezért e napon nem fogtak vetéshez, szántáshoz, nehogy üszögös legyen a termés. Ugyanezért ne, nyúltak az asszonyok ezen a napon lisztbe. De tyúkot sem ültettek, nehogy megfeketedjen a tojás.

február 24. Mátyás napja

A hideg idő jó termést, a szeles idő kevés tojást jelzett. Ha az idő havas volt, búzát, árpát, zabot vetettek a jó termés reményében. A gazdasszonyok pedig sárgarépát, petrezselymet, borsót, azzal indokolva, hogy akkor nem eszi meg a féreg a magvakat.
Mátyás-napkor kikelő kiscsirke, lúd verekedős lesz. 
A halászok a Mátyás-napkor fogott halat az egész évi szerencsés halászat előjelének tekintették. Ezt a halat Baranyában „Mátyás csukájának” emlegetik.

Dalok – videók – megzenésített versek:

Petőfi Sándor: A Tisza - http://www.youtube.com/watch?v=1JLLP98VyMk

Bogárbál - http://egyszervolt.hu/dal/buborek-bogarbal.html

http://mese.tv/page/bohoc

Bujj bujj zöld ág (Télbúcsúztató) - http://egyszervolt.hu/dal/bujj-bujj-zold-ag-telbucsuztato.html

Versek – hangosan:

Petőfi Sándor:  A tél halála - http://jelesnapok.oszk.hu/prod/SZERKEZET/02februar/f_honap/lcs_petofi_tel_halala.mp3

Gazdag Erzsi: A bohóc köszöntője - http://egyszervolt.hu/vers/a-bohoc-koszontoje.html

Nyulász péter: A farsang - http://egyszervolt.hu/vers/a-farsang.html

Kányádi Sándor: A jámbor medve
Februárban föl szokott
ébredni a medve,
s elindul a barlangból,
lassan lépegetve.

Úgy lépeget, mint aki
nincs mezítláb szokva,
s karjaival kalimpál,
folyton kapaszkodva.

Nem is csoda, szegénynek
érzékeny a talpa,
kivékonyult, télen át
álmában is nyalta.
Álmos is meg gyönge is
ilyenkor a medve.
Lézeng, cselleng egy kicsit,
ha volna mit, enne.

De csak azért jön elő,
lássa, mi a dolga.
Ha süt a nap, visszamegy,
mert a nap csalóka,

hátra még az igazi
zimankós hadd-el-hadd,
hátra még a tél java:
kíméljük a talpat.
Ha pedig az idő zord,
künn marad a medve.
Itt a tavasz, amire
visszaszenderedne.

Legénykedik csak a tél,
mutatja hatalmát,
holott nyílni készülnek
a rügyek s a barkák.

 

Mondókák Vidor Miklós : Bolond-bál Jankovich Ferenc:
Az egyszeri-kétszeri fánk

Zsófi, Zsiga, Zsuzsika,
Zendül a víg muzsika,
Zsiga Zsófit táncoltatja,
Zsuzsikát is megforgatja.

Ide babám egy kis táncra,
Rogyózzék a csizmám szára!

Elmúlik a rövid farsang,
búsulnak a lányok
ettől a sok búsulástól
ráncos az orcájuk!

Figyelem, figyelem!
Közhírré tétetik
a farsangi ünnep
most elkezdődik.

Ide gyűjjön apraja, nagyja,
aki a maskarákat
látni akarja!

Bolond - bálban jártam az este,
a szamárral táncolt a kecske.
Három majom húzta a nótát,
vasvillával ettek szamócát.

Be is csípett egy-két legényke,
lisztes-zsákot húztak a pékre,
hordón lovagolt egy bohóc ott,
két füles dinnyével golyózott.

Nyúlfi elől iszkolt a róka,
fején árvalányhaj paróka,
víg paprikajancsi dobolt rám!
Ilyen volt a híres bolond-bál!

 

Fánkot sütött nagyanyánk... Volt öröm!
Egy üst zsír feketéllett a tüzön.
De amikor kezdett duzzadni a fánk,
Nagyanyó kiált: „Elfogyott a fánk!”
Se fánk – se fánk...

Szaladtam én a szerbe szívesen,
de ott sem volt biz egy sziporka sem...
Holott kezdett már esteledni ránk.
Ott a sok fánk, és nem volt semmi fánk!

Se fánk – se fánk... 

Évfordulók:

- 1812. február 7. Megszületett Charles Dickens író

- 1987. február 9-én Meghalt Gazdag Erzsi

- 1837. február 10. Párbajban életét veszti Puskin

- 1937. február 16-án szabadalmaztatták a nejlont

- 1837. február 17. Elhunyt Sobri Jóska, a híres dunántúli betyár

- 1712. február 22. Megszületett Bod Péter református lelkész, irodalomtörténész

- 1512. február 22. Meghal Amerigo Vespucci, Amerika névadója

- 1912. február 28. Megszületet Alfonzó

Forrás:

http://angel8.hu/wordpress/?p=2239

http://www.zeneter.hu/gondolat/februari-versek.html

http://caesarom.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=553695

http://jelesnapok.oszk.hu/prod/honap/02

http://www.unnep.mentha.hu/februar.htm

http://www.unnep.mentha.hu/farsang.htm

www.wikipedia.hu

Dobos Edit: Más ez a nap. Dinasztia Tankönyvkiadó Bp., 2006

Magyar néprajz. MTA Néprajzi Kutatóintézet Bp., 1990-2001