Városi Könyvtár
A magyar széppróza napja Zircen
2018. február 06. 15:28

A Zirci Városi Könyvtárban a „Páros mágia” c. irodalmi esten találkozhatott a közönség a Szabó T. Anna és Dragomán György házaspárral.

A szervező intézmény kollégája, Csaba Lilla köszöntötte és mutatta be az előadókat: Mindketten közel harminc éve élnek Magyarországon. Dragomán György Marosvásárhelyen született. A kivándorlás után négy évig Szombathelyen lakott, ott járt gimnáziumba és ott ismerte meg a feleségét, Szabó T. Annát. Írni tizenhárom évesen kezdett. Az ELTE angol és filozófia szakára járt, elvégezte a három éves PhD képzést is, közben öt éven át írta „A pusztítás könyvét”, amely 2002-ben jelent meg. Ezt követte 2005-ben a Magvetőnél közreadott második regény, „A fehér király” , amely több mint harminc nyelven megjelent, sőt meg is filmesítették. 2014-ben látott napvilágot harmadik regénye, „Máglya” címmel. 2015-ben az Oroszlánkórus című novelláskötetével jelentkezett az író.

Szabó T. Anna költő, író, műfordító Kolozsváron született. Az ELTE-n szerzett tanári és előadói diplomát, majd elvégezte az Angol Reneszánsz és Barokk PhD-programot. Tagja, majd később néhány félévig tanára az Eötvös József Collegiumnak. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban jelentek meg versei, esszéi, rövidprózái. 1995-ös első kötetét további kötetek követték a Magvető Könyvkiadónál. 2015-ben jelent meg Senki madara című kisregénye, 2017-ben első novelláskötete, Törésteszt címmel. Írói, műfordítói munkái mellett tanári és szerkesztői feladatokat is végzett többek közt a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Mindkettejük írásait rendszeresen közlik irodalmi folyóiratok, valamint számos irodalmi díj birtokosai.

Dragomán György délelőtt rendhagyó irodalmi órát tartott a zirci gimnázium tanulóinak. Szereti és jónak tartja, hogy egy diák élő íróval találkozhat. Bízik abban, hogy a közönség soraiban mindig ül egy-egy olyan fiatal, akinek motivációt tud adni. A családi indíttatás mindkét irodalmár életében jelentős volt. Dragomán György édesapja az orvosi pálya mellett remek novellista, édesanyja legendás magyartanár volt. Anna is szerencsés helyzetben volt, 3-4 évesen már Kányádi Sándor ölében ülhetett. Nagyapja, Szabó T. Attila állította össze a 14 kötetes Erdélyi magyar szótörténeti tárat. Hatalmas munkabírásukat, fegyelmüket és az irodalom szeretetét is otthonról hozták. Legendák árnyékában kezdtek el írni, Anna először csak verseket 7 évesen, György 13 évesen. A diktatúra meghatározta gyerekkorukat. Dragomán György családja két éven át várta az útlevelet. Eközben ő egy emlékezéstechnikát fejlesztett ki, próbált mindent memorizálni, hogy évek múlva is vissza tudja idézni a szeretett szülővárosa, Marosvásárhely épületeit, embereit, a nagymama poharát… Akkor nem tudhatták, hogy valaha visszatérhetnek-e.  Ez a pontos leíró képesség jellemzi pályájuk indulását is. Kezdettől fogva komolyan vették egymás munkáit, vallják: ez volt az ő egyetemük. Közösen olvastak, elemezték, élesen kritizálták egymás írásait.

Bepillanthattunk Dragomán György írástechnikájába: az emlékezés, bevésődés tűpontos pillanatokat hoz létre. A leíró vers, az objektív költészet és leíró próza párhuzamosan haladtak életükben. A líraiság gyermekei születésével visszatért Anna verseibe.

Szabó T. Anna szerint a párbeszéd, a gesztusnyelv, a kifejezés a kifejezhetőség, az elbeszélhetőség nagyon fontos. Az íráson keresztül próbálnak meg beszélni valamiről, amit nem akarnak elmondani, így igyekeznek magukat is megismerni. Szeretnek együtt fellépésre járni, mindig meglepik és tanulják egymást.

Anna kb. 4000 verset tud kívülről. Kettejük játéka, hogy György egy-egy szót kimond és Anna elmond egy verset, amelyben a szó szerepel… Elmondásuk szerint Anna „meghallja”, György „meglátja” a pillanatokat.

Szabó T. Anna fontosnak tartja a meseterápiát is. A börtönökben a népmeséket hallgató, olvasó nőknél minimálisra csökkent a visszaesés: megtanulták érzéseiket kifejezni, gondolataikat megfogalmazni.

A bensőséges hangulatú esten két szimbiózisban élő géniusz életébe, munkásságukba, írástechnikájukba pillanthattunk be. Köszönjük!

Szabó T. Anna Kányádi Sándor 88. születésnapjára írott verse vallomás az anyanyelvről és a költészetről:

 A vers betölti a tüdőnket,

lendületet ad, tágasságot,

felemelkedni, szárnyas fényben

tapasztalni meg a világot.

Belátni fentről a mezőket,

határtalanságát a tájnak,

szabadságát, mit nem ismernek,

akik mindig a sárban járnak.

A tágasságból mégis-mégis

visszavágyik a test a földre,

az esőszagba, fűbe, vérbe,

apa karjába, anyaölbe,

házat-hazát lentről szeretni,

tüskék, ostorok, emberek közt,

az ide-oda lökdösésben,

ahol a szándék is csak eszköz,

de mikor levernék cöveknek,

ő lombot hajt, gyümölcsöt érlel,

fiókát ringat, és örökké

az égre ír lágy ág-kezével,

új énekesmadarat röptet,

tanít minket az égben lakni,

fénnyel tölti be a tüdőnket -

miatta fogunk megmaradni.

A program a Magyar Kulturális Alap Szépirodalmi Kollégiuma támogatásával valósult meg.