Vámos Miklós estje Zircen
Október negyedikén az Országos Könyvtári Napok zirci programsorozatának részeként Vámos Miklós József Attila-díjas, Prima Primissima-díjas, Bárka- és Fitz-díjas író látogatott el városunkba, aki néhány személyes történet megosztása mellett legújabb kisregényét, a Karcsú Könyvek sorozat hatodik kötetét, a Cím nélkül-t mutatta be az olvasóközönségnek.
Ritka alkalom, amikor a szerző személyesen látogat el egy-egy városba író-olvasó találkozóra, épp ezért viccesen megemlítette, amikor új regénye jelenik meg, azért hajlandó olykor áldozatokat hozni és kiállni a nyilvánosság elé, majd megköszönte a megjelenteknek a hatalmas érdeklődést, hiszen megtelt a Városháza nagyterme.
Vámos Miklós korábban forgatókönyvíróként, dramaturgként, kiadóigazgatóként és műsorvezetőként is tevékenykedett.
Az esemény kezdetén éppen ezért a televíziózás és a könyvírás különbségeiről beszélt.
A jelenlegi televíziózáshoz kritikusan viszonyul, Így televíziósként biztosan nem láthatjuk már, ellenben írói tevékenységét nem szeretné abbahagyni. Már csak azért sem, mert saját bevallása szerint ő egy „folyton író-író”, és noha a legsikeresebb hazai szerzők egyikének számít, nem a könyves sikerlistákra, hanem arra a legbüszkébb, hogy olvasótábora generációkon átívelő. Vámost olvas és dedikáltat nagyszülő, szülő és gyermek is.
Estje második felében részletesebben kitért új kisregényére is.
A Karcsú Könyvek kisregény-sorozat legelső kötete 2022-ben jelent meg, azóta évente két könyvvel jelentkezik az író. A sorozat hatodik kötetét, a Cím nélkül-t idén szeptemberben a 29. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be.
A Karcsú Könyvek elég tömörek és rövidek ahhoz, hogy könnyedén cipelhessük, és bárhol olvashassuk őket, de hogy az alkotó miért váltott 16 nagyregény után a mindössze 200 ezer karakternyi szövegekre, annak nem pusztán praktikus okai vannak. „Egyrészt úgy ítéltem meg, életművembe elég 16 nagyregény, másrészt a felesleges dolgok kihúzása mindig jót tesz egy szövegnek, ez egyébként Kosztolányi ősi tanácsa volt, aki azt mondta, ha valaki ír egy novellát, vegye le az első oldalt és tépje össze. Ez a tömörítés bármennyire is hihetetlen, nagyon-nagyon jót tesz a szövegnek. Én úgy írom a Karcsú Könyveket, hogy megírom őket 300-350 ezer karakterben, és addig húzom, amíg a lényeg marad belőlük. Ezzel gyorsabb a tempójuk és sűrűbbek is, ezt az olvasóim mondták.”
Sorozata legújabb részét magányregényként definiálja, a történet ugyanis két, alapvetően magányos életet élő, falusi postásról szól, akik felbontják a cím nélküli leveleket. Egyrészt ebből eredeztethető a címe (Cím nélkül), másrészt a tavaly elhunyt Morcsányi Gézától, a Magvető Kiadó egykori vezetőjétől, akivel jó baráti kapcsolatot ápoltak. Vámos szerint a címadásnak egyébként kétszer kell jónak lennie: legyen figyelemfelkeltő, mielőtt elolvassa az olvasó, és legyen értelme azután, hogy elolvasta az olvasó.
A szerző a postásokról szóló történet személyes vonatkozásáról is mesélt. „A falusi postások története fiktív, de mint minden általam írt fikciónak, ennek is valóság az alapja. Valaha volt egy hétvégi házam egy Vértestolna nevű, 500 lelkes kis településen, tényleg csak az ment oda, akinek ott volt dolga. Velem szemben lakott egy család, négy nő, akik mondhatni örökbe fogadtak, és mindenben segítettek engem. Közülük Juliska néni volt a falu postása, akit néha elkísértem dolgozni, így megismerkedtem a falu apraja-nagyjával. Az ötszáz lelkes faluban 11-12 év alatt elfogytak az újságelőfizetők, alig voltak levelek, és szinte már nem maradt mit kézbesíteni. Ez az élmény volt a történetem kiindulópontja” – osztotta meg.
Olvasóközönségét a jövőben sem hagyja olvasnivaló nélkül. Jelenleg is alkot, mivel a Karcsú Könyvek sorozata nem teljes még – a sorozat elindításakor ugyanis tíz könyvben állapodtak meg a kiadójával. Most a Karcsú Könyvek hetedik részével foglalkozik, Magánhangzó címmel, amelyet várhatóan 2025. őszén tarthatnak majd kezükben az olvasók. Ennek alapja, hogy nemrégiben egy neves svájci alkotóházba vonult el, emellett 19 éves kora óta megrögzötten jár a Szigligeti Alkotóházba is, így ezeket az élményeit építi bele következő könyvébe. A szerző emellett olykor régi könyvein is igazít, hiszen műveit a magas eladási számok és vásárlói igény miatt újra és újra kiadják a kiadók.
Az Országos Könyvtári Napok kapcsán elmondta, a 20. század gyermekeként el sem tudja képzelni, hogy ne olvasson, és döbbenten tekint azokra, akik nem vesznek könyvet a kezükbe. Bár terjedelmes könyvgyűjteménye van otthonában, mégis mániákusan látogatja a lakóhelyéhez közeli óbudai Platán nevű könyvtárat, és azt vallja, ahány könyvet olvasunk, annyi életet élünk.
„Az olvasás az élet meghosszabbításának és kibővítésének legegyszerűbb formája” – zárta mondandóját.
Porkoláb Petra
